Gondolatok az
Európa Kulturális Fővárosa címért
beadandó pályázat mentén

– térelméleti megközelítés –

A városok terei – közterei – a mindennapok társadalmi érintkezésének alapvető helyszínei, melyek mind funkciójukat tekintve, mind pedig a „városképet formáló képességükben” igen eltérőek. A közvetlen emberi jelenlét okán, ezen helyei a városoknak hatást gyakorolnak a terekkel érintkezőkre – illetve a tér és ember kölcsönösen hatnak egymásra. Jóllehet a városok terei emberi kéz munkái, a terek születése mégis a puszta funkciónak, a tiszta logikának rendeltetik alá. A terek többsége így egy jól beágyazott kulturális viszonyrendszerben is értelmezhető, mely segít a mindenkori „városkép” tisztább észleléséhez, sőt – és ezen írás inkább erre hívná fel a figyelmet – a „városkép” tudatos formálásához, mely az alábbi vázlatszerű, majd néhány kiemelt példával alátámasztott megvalósulási lépésrendszerben képzelhető el:

1. a Város tereinek – a forgalmas, frekventált terektől a csendes, eldugottakig egyaránt! – városantropológiai elemzése: milyen szerepet töltött be a múltban, milyet jelenünkben, a változás okainak lehetséges bemutatása, a városlakók véleményének elemzése, melyből megmutatkozik viszonyuk – adott esetben elvárásuk – a vizsgált térhez.

1. Az elemzés függvényében, illetve a már meglévő tapasztalatokból kiindulva egyes kiválasztott terek alkalmi alternatív használata, mely segít alátámasztani – vagy éppenséggel cáfolni – az elméleti eredményeket. (Ilyen alternatív használat alatt értem itt a városban már megvalósult rendezvények egy részét, melyet később példának is felhozok.)

1. Az alkalmi térhasználat változatai rámutathatnak a város kulturális képének hiányosságaira, illetve segíthet annak orvoslásában.

1. A terekkel kialakult viszony módosulása nemcsak a mindenkori városlakó érzelmeit változtatja meg a Városhoz, hanem – és jelen pillanatban talán ez hangsúlyosabb is – a Város külső megítélését, ebben a megközelítésben kulturális jelentőségét.

Példák

1. a kilencvenes évek második felétől jelentkező, középiskolás, egyetemista fiatalok által generált igény egy olyan alkalmi térhasználatot hozott létre – egyébként országosan, sőt világszerte is – mely esti zenei rendezvényekre olyan helyszíneket vett birtokába, melyek a hétköznapok általános monotóniájából alkalmas volt kimozdítani a társadalom fiataljait. Így terelődött sokak figyelme a Malomvölgyi-tóra, a mecseki Remete-rétre, és mind a mai napig országos hírrel rendelkező TV-torony estékre – mely igaz, a térhasználat egy már specifikusabb eleme.

1. Az ezredforduló után – többek között a Mediátor Egyesület kezdeményezésére – alkalmi képző- és iparművészeti kiállítások jöhettek létre, előbb a Pécsi Tudományegyetemen, majd Pécs város más belterületén is. Ezek a kiállítások nemcsak az alkotók munkáinak közzétételében játszanak szerepet, hanem
   a térválasztás okán, olyan eldugott terekre hívja fel a figyelmet, mint a Jakovali-Hasszán Dzsámi belső udvara, az elhagyatott Pap-bánya, a mecseki Ilonka-pihenő, vagy a méltatlanul elfeledet Botanikus kertek. A „Varázskert-Paradicsomnapok” eszmeisége egyben egy tudatosabb városi, társadalmi szerepvállalást is szorgalmaz.

1. A már bonyolultabb társadalmi összefogást igénylő „összművészeti fesztiválok” pedig újraértelmeznek olyan városi tereket, melyek hosszú távú használata nem csupán kulturális érdek. Ilyen például a Közelítés Egyesület által létrehozott „Média-Gyár”, mely kiállító centrummá változtatta az elhagyatott Zsolnay-gyárat, de itt kell megemlíteni a legutóbbi „Vidámpark – összművészeti fesztivált”, mely ismételten bebizonyította a Park kiemelkedő kulturális értékét.

Ezen példák már most is jelentősen változtattak Pécs kulturális megítélésén, ahogy egy „belső” úgy egy „külső nézőpontból” tekintve is.
Tehát, ezen írás szerzője, mindenek előtt egy olyan – akár egyetemi, akár civil szervezetek által létrehozott – szakmai csoport létrehozását javasolja, amelynek feladata Pécs tereinek elemzése, és az esetleges alternatív térhasználatra való felkészítése.
Ez nemcsak hasznos az Európai Kulturális Fővárosi rang megszerzéséhez, de meglátásom szerint nélkülözhetetlen is.

Pécs; 2004. november 21.

Mély tisztelettel: 
Szuhay Márton,  PTE-BTK Kommunikációs Tanszék - Mediátor Egyesület